Fülöp Lídia
1925-2017
„Hosszú úton a Parnasszusig”
A bánsági szórványban élő magyarság sorsában osztozó Fülöp Lídia, lugosi írónő, 1925 május 22-én Újbálincon látta meg a napvilágot. Varga József és Molnár Krisztina házasságából született.
Földműves családból származott, de egész életében a tanulási vágy késztette felemelkedésre.
A szülőfalujában végzett elemi iskolai tanulmányai után több buktatón keresztül jutott el 1969-ben az érettségi vizsgáig.
Fülöp Jánossal kötött házasságból két leánygyermek született, Jolán és Mária. Korán megözvegyült. Eleinte a lugosi textilüzem dolgozója, majd könyvelőként dolgozott tovább nyugdíjazásig.
Nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a hetvenes években a Temes-parti városban is fellendülő magyar művelődési életbe. Alapítója és törzstagja a József Attila majd a Szombati-Szabó István nevét viselő Irodalmi Körnek, amelynek elnökeként hosszú éveken keresztül példamutató kitartással tevékenykedett.
Számos romániai és magyarországi lap közli verseit, írásait. A verseket és prózai írásokat tartalmazó könyveiben, személyes élményei mellett, a közéleti gondokat és nemzetféltési aggodalmait osztja meg az olvasókkal.
1978-ban Marokkóba látogatott, leánya Mária meghívására, ezek az élmények meghatározták a prózai tevékenységét.
Összesen mintegy 30 kötetben jelentette meg alkotásait. A 2012-ig megjelent köteteinek címét Makay Botod lelkipásztor jegyezte le:
- Az én ibolyáim (Bukarest, 1977)
- Hosszú úton (Bukarest, 1979)
- Az én utcám (Lugos, 1997)
- Tenyérnyi napfény, marokkói élmények (Lugos, 1998)
- Bega parti kavicsok, gyermekkorom emlékei (Lugos, 1999)
- Végnéküli inas évek, önéletrajzi regény (Lugos, 1999)
- Segítőkész falevél, gyermekmesék (Lugos, 2000)
- Ipics-apacs, gyermekversek (Lugos, 2001)
- Versek (Lugos, 2002)
- Titkok, próza (Kolozsvár,2002)
- Harangszó, versek (2002)
- Szemben a sodrással, életregény (Lugos, 2008)
- 33 év az irodalmi körben (Lugos, 2006)
- Népszínművek (Lugos, 2007)
- Úti élmények Ceutától Lugosig (1978) (Lugos, 2008)
- Ipics-apacs II., gyermekversek (Lugos, 2008)
- Szerelmes versek (Lugos, 2008)
- Ócskarádió, emlékezések (Lugos, 2008)
- Ibolyák a hosszú úton (Lugos, 2008)
- Begaparti kavicsok II (Lugos,2009)
- Harangszó (Lugos, 2009)
- Az utolsó csárdás (Lugos, 2009)
- Nyungtalan kamaszok (Lugos, 2010)
- Segítőkész falevél, Mesék II., (Lugos, 2010)
- Lidike (Lugos, 2010)
- A kard (Lugos, 2010)
- Elemér bácsi (Lugos, 2011)
- Őrségváltás (Lugos,2012)
- Un petec de soare (Tenyérnyi napfény) (Lugos, 1998)
Írásai több helyen is megjelentek: Szabad Szó, Dolgozó Nő, Új Élet, Nők Lapja (Budapest), Magyar Híd (Debrecen), Duna Televízió, Nyugati Jelen.
Kritikák, hozzászólások
*Napilapokban: Mandics György „Szabad Szó” 1987 júl. 5, Magyary Etelka „Szabad Szó” 1987 nov. 1, Iclozan Emil „Szabad Szó” 1987 nov. 10, Anavi Adam „Temesvári Új Szó” 1992 nov. 15, Révai Valéria „Új Magyarország” Budapest 1992 nov. 2, Boér Jenő „Temesvári Új Szó” 1995 nov. 5, Pongrácz Mária „Heti Új Szó” 1999 mai 7,stb …
*Könyvekben: „Romániai Magyar Irodalmi Lexikon” Bukarest, Kriterion könyvkiató 1981, Boér Jenő „Temesvári Arcképcsarnok” Temesvár, Signata Könyvkiadó 1994, „Ki-Kicsoda” Kolozsvár, Scripta Könyvkiadó 1997, Aquilina Braescu, Diana Zarie „Scriitori si lingvisti timisoreni” Temesvár, Marineasa Könyvkiadó 2000, stb …
Munkássága elismeréséül Julianus-díjjal tüntették, tagja volt a Román Írószövetségnek.
Szőnyegszövő-művészként is maradanót alkotott, kedvelt témája a magyar történelem és irodalom személyeinek idézése.
A közélet mellett, presbiterként, a lugosi református egyház munkájából is kivette részét, munkatársa volt a Lugosi Hírmondó helyi lapnak.
Fülöp Lídia 2017 július 28-án hunyt el, július 31-én helyezték örök nyugalomra a Szatmárhegyhez tartozó Lippa utcai temetőbe 92 évesen, Páskándi Géza szülőfalujában.
A temetési szertartáson Gáll Zoltán lugosi református lelkésszel együtt, Temes-parti tisztelői is részt vettek. Búcsúbeszédében Kovács József, helyi református lelkipásztor pályafutását és pélaértékű életét méltatva elmondta: “Gyülekezetünk befogadta őt, és most hálát ad Istennek mindennemű szolgálatáért.”
Sorsa hasonló a mi büszkeségünk, Krüzselyi Erzsébet költőnő sorsával, akinek közelében kapott végső nyughelyet. Ez a temető helyet ad ugyan testének a leánya családi sírjában, az örök nyugalom és feltámadás hitében, de szíve, mint a Bega-parti kavics, a Bánságé marad, a szórványmagyarságé, egy más világé, amelynek ő örök része lett. Adassék, hogy a másik örök valóságban, Krisztus által az örökélet Istenének szent színe előtt is zengedezhessen!
Graur János